A Tisza-tó vízfelülete éppen egyötöde a Balatonénak,viszont ötszöröse a Velencei-tóénak. A legnagyobb eltérés e két természetes vízzel szemben, hogy a Tisza-tavon átfolyik a Tisza folyó, ezért is mondják, hogy a Tisza itt az a folyó amelyik áll, és az a tó, amelyik árvízkor folyik. Kétség kívül ez Magyarország egyik legizgalmasabb mérnöki alkotása.

A víz útját a Tisza folyó és a medencék között vagy természetes folyók (például Eger-patak, Kis-Tisza), vagy mesterséges csatornák (I-X-ig számozva) biztosítják. Szigetek, félszigetek szabdalják a különböző medencéket, öblözeteket, teszik mozaikossá a vízi tájat.

A Tisza-tó középvonal menti hossza 33 km, legkeskenyebb pontja Tiszaderzs és Dinnyéshát között a Derzsi szűkület, mely 600 m széles, legszélesebb Újlőrincfalva Tiszaszőlős vonalában, ahol 7 km.

A Tisza tó vízrendszerét úgy kell elképzelni, mint az emberi szervezet érhálózatát. A Tisza folyót tekinthetjük fő ütőérnek, a természetes mellékfolyókat (Kis-Tisza, Eger patak) és öblítő csatornákat mellékerek hálózatának, az ezekből oldal irányban kiágazó kisebb fokokat pedig hajszálereknek.

>> Érdekességek a Tisza-tó vízszintjéről.

Rengeteg holtág maradvány van a tavon belül, ezek vízfelszíne beleolvad a vízfelületbe, ezért csak jobb helyismerettel vagy vízmélység méréssel lehet eldönteni melyek ezek. Ezek a holtágak szabad szemmel nem láthatók. (Fűzfás morotva, Lapos morotva)

Vannak markánsan elkülönülő, a régi galériaerdők vagy vízinövények által határolt holtágak, mederalakulatok általában egy-egy kisebb ki-be járóval, fokkal összekötve a nagy vízzel, ilyen például az Óhalászi Holt-Tisza, az Ispán-tava, Gaznyilas, Hód, Nagy-Morotva.

Kiskörétől Tiszabábolna felé haladva a legdélebbi medence az Abádszalóki öböl, ahol öt sziget is található, ennek az átlagos vízmélysége a legnagyobb (2,5-3 méter), majd következik a Tiszaderzsi szűkület, utána kiszélesedik a tó és a Sarudi-medence következik, mely nagyobb felületű, de kisebb az átlagos vízmélysége, mintegy másfél méter.

A Saruditól a Poroszlói-medencét a Kozma fok és a vízi növényzet - az Óhalászi sziget és a Balázs fok irányába - vágja el. Ez a Tisza-tó legnagyobb kiterjedésű medencéje, itt már nem csak nyílt vízfelülettel találkozunk, hanem holtágakkal, szigetekkel is. Változatos, mozaikos medence. Csak helyi túravezetővel ajánlott közlekedni.

A 33-as út feletti terület a Tiszavalki-medence. Átlagos mélysége nem éri el az egy métert, ez a terület természetvédelmi szempontból szigorúbb státuszt élvez, mint a poroszlói. A terület szigorú előírások betartása mellett látogatható. Jellemző vizei: Nagy-Morotva, Szartos, Háromágú, Hordódi Holt-Tisza, Kerek-tó és a IX-es öblítő csatorna. Ez utóbbin juthatunk ki a folyóra a Buláti-sziget alatt közvetlenül. E felett a 440-es folyami kilométernél van Tiszabábolna, a Tisza-tó felső kapuja.

Még egy víztér követel említést: a Füredi-medence, mely az Örvényi morotvát és a Füredi Holt-Tiszát jelenti, vannak szigetek, csatornák is, pl. a X-es öblítő csatorna, a Kisfüredi-fok és a VIII-as alsó.

Az öblítő csatornák a Tisza főmedrét kötik össze a belső medencékkel. Érdekessége, hogy változó irányba is folyhat benne a víz. Az öblítő csatornákon keresztül ürül le a víz télre, és ezen keresztül telik meg vízzel a tározótér, tavasszal.

>>Izgalmas tények a Tisza-tó műtárgyairól.