Nem ma kezdtem az ismerkedést a Tisza-tóval, a legtöbb részét jól is ismerem, mégis vannak olyan területek, melyek megdobogtatják a szívemet, vagy mert különlegesebb, vagy mert ismeretlenebb számomra. Ilyen a Tisza-tó Észak-Keleti vízrésze, melyet most egy kitűnő túravezetővel és egy nagyobb baráti társasággal fedezhettem fel. A kirándulásunkról szóló élménybeszámoló következik a megszokottnál lényegesen több  fotóval, remélve, hogy kedvet kapnak e sorok elolvasása után e csodálatos vízi világ felderítéséhez.

Poroszlóról indultunk. A 12 személyes csónakot egy kis, 5 lovas Honda motor tolta egészen jó tempóban. A Kőhid lapos mellől indultunk és gyorsan megtudhattuk, hogy az 1960 években megtervezett Tisza-tó elsősorban vízgazdálkodási és energiatermelési céllal épült, az akkor másodlagos turisztikai és természetvédelmi szempontok csak napjainkra vették át a vezető szerepet. Turisták voltunk mi is, egy a Tisza-tavat kitűnően ismerő túravezető, Szabó Lajos kalauzolásával. A Százöles híddal kétszer is találkoztunk fél órán belül, először

kerékpárral és gépkocsival mentünk át rajta Tiszafüred irányából, másodszor alatta csónakáztunk át a Dühös-lapos felé. Nem véletlen ez a neve a vízterületnek, az uralkodó szél kellően felkorbácsolta vizét most is pillanatokra aggodalmat keltve társaságunk egy részében. Az első madár, mely szembe repült velünk egy Pusztai sirály volt, míg az első növény, melyet csónakmotorunk propellerje "felszedett" egy sulyom volt. A sulyom igen ritkán kivehető virágát is sikerült lencsevégre kapni.

A Szartos irányába tartottunk. Utunkat egy fatuskós rész állta, százszámra álltak ki az elkorhadt csökök a vízből, mindegyiken egy-egy kárókatona pihent. A kárókatona, vagy más néven kormorán napi fél kilogramm halat eszik, melynek a horgászok nem annyira örülnek és sok fa sem, mert azokon pihenve ürüléküket arra pottyintva elkorhadnak.

Lajos elmesélte, hogy e kettő természetesen összefüggésben van, hiszen a hal pikkelyének, csontjának megemésztéséhez sok savat termel a madár és ezért ürüléke is azt tartalmazza nagy mennyiségben. Közben selyem gémek és fattyú szerkők húztak el a fejünk felett és mellettünk is. A 127 km2-en elterülő Tisza-tó vízszintjének 1 cm-el történő változása egymillió köbméter víz mozgását jelenti, ennyi lehet a napi párolgás is akár, de a vízkészlet raktározásánál is ennyi víz terül szét. Hatalmas virágú fehér tündérrózsák mellett álltunk meg, hogy megtudjuk a tavirózsa és a tündérrózsa nem ugyan az, sokan összekeverik e két növényt (korábban írtam már ezekről, itt olvashat). A Fás-éren át jutottunk el a Szartosig, mely legendás horgászparadicsom, rengeteg csukája és süllője miatt.

Hogy hogyan juthattunk be a 3 ág nevű vízterületre és merre kalandoztunk tovább, arról a holnapi folytatásban!