A szabály egyszerű! Ha falná amit lát, húzza jobbra, ha nem szívesen enné meg, balra vele. Jól figyeljen, mert csak egyszer szavazhat. Kezdhetünk?

Végére ért a cikksorozatunk, és aki velünk tartott, abban azért csak kialakult egy kép, hogy milyen a halászlé felhozatal a Tisza tó körül. Mi most ebben a cikkben egy rövid összefoglalást írunk a saját tapasztalatainkról. Általános körkép következik.

Készítettünk egy videó összefoglalót is a tapasztalatainkról.

Alapvetően úgy látjuk, hogy a halászlé műfajban a középmezőnyben futunk. Mármint ami a Tisza-tavi vendéglátó egységeket illeti. Ha belegondolunk ez nem is olyan rossz pozíció. Ugyanis ez a szint ad egy jó alapot a szükségszerű továbbfejlődéshez. És tulajdonképpen legyen ez a motiváció – és valahol ez a cikksorozat is ezért született -, hogy emeljék a színvonalat, hogy mi, mint tudatos fogyasztók visszajelzést adjunk az éttermeknek a munkájukról.

Mint ahogyan a borfogyasztásnak már egyre szebben kikerekedik a kultúrája, úgy a halászlé evés kapcsán is meg kell erősödjön ugyanez. Ez is egy hagyomány, a magyar gasztro-kultúra része. Ennek is lehet rendszeresen hódolni. De ehhez kell, hogy a vendéglátó helyek élménnyé tegyék az étkezést. Ennek része a minőségi alapanyagokból, gondosan elkészített fogás, de ugyanúgy része a több tételből álló asztalpatika is. Meg kell még említenünk a kiszolgálás színvonalát is. Bár mindenhol nagyon kedvesek voltak velünk, de a pincérek inkább felhordják a kiválasztott ételeket, holott nekik valójában sales-esnek kellene lenniük, és eladni a legdrágább, a ház számára legkedvezőbb fogásokat, és a kiegészítőket. Sehol nem fordult elő velünk, hogy a pincér ránk beszélt volna egy jó kis fröccsöt, azzal, hogy „Uraim, de hát, hadd ússzon az a halacska!” Önök mikor találkoztak ilyen pincéri ajánlással utoljára?

És bizony nekünk fogyasztóknak is másképpen kell állnunk a dologhoz. Nehéz ügy tudom, de hetente legalább egyszer, aki tehet többször étterembe kell járni. Azért, mert ez is a kultúránk része. Fedezzük fel a Tisza-tó környéki (vagy akár a saját közelünkben lévő) csárdákat, éttermeket, eldugott kis falatozókat, találjunk kedvenc fogásokat. Legyen igényünk arra, hogy nem csak sietősen bekapjuk, amit az asztalon elénk tesznek, aztán már robogunk is tovább, hanem beszélgessünk a személyzettel az elkészítési módokról. Adjunk visszajelzést, hogy ízlett-e az amit ettünk. Ha valami hiányzik az asztalpatikából, igenis kérjük ki utólag.

Gyakorta találkoztunk azzal, hogy a halászlevek íze, nem volt eléggé halas. Ez sok helyen a felületes elkészítési mód miatt volt. Nyilvánvalóan sok múlik az alapanyagokon is. És a beszerzési lehetőségeken igencsak korlátossá váltak. A Tisza-tónál például nem lehet a helyi halászoktól frissen fogott halat venni, az új szabályozás miatt. És hasonló a helyzet paprika fronton is. Sokan vendéglős arra panaszkodik, hogy nem tud jó minőségű paprikához jutni, de ha őszinték vagyunk, akkor rövid utánajárás után igenis mindenki tud megfelelő áron kellő minőségű paprikát szerezni. Így már könnyebben elérhető a kívánatos haragos bordó szín. Persze nem szabad túladagolni ezt a fűszert, de a több helyen is tapasztalt narancssárgásan fakó szín az egyszerűen nem a halászlé sajátja.

Szerintünk azok a helyek járnak jó úton, ahol a vendéglátó egységet egyfajta gondolatiság járja át, és ez érezhető a fogadásban, a berendezésben, és végül magában az étel elkészítésében, és tálalásában is. Azért erre is lehetett jó példákat találni. Ezek jól átgondolt koncepció szerint működtetett éttermek.
Az étlapok kínálatát vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy mindenhol ugyanazok a fogások vannak, még akkor is, ha eltérő fantázia névvel tüntetik is fel azokat. Nehéz olyan éttermet találni a Tisza-tó körül  ahol akár oktató célzattal, akár versenyszellemből, de pár igazi különlegességet, vagy kifejezetten ritkaságot is kínálnának. Pedig ha belegondolunk ezeket a fogásokat emlegetik fel az emberek a baráti beszélgetések alkalmával. Ennek tud híre menni. Nyilván olyan fogyasztói társadalom kell hozzá, és a specialitásokat eladni képes pincér.

Összességében elmondható hogy a Tisza-tó körül mindenhol kedvesen fogadnak minket, de ha igazán jó halászlevet szeretnének enni, akkor rá kell szánni az időt, kicsit kutatni kell. Persze aki olvasta a cikksorozatunkat, az máris tudja, hova érdemes elautózni. Ugye?!

Még két izgalmas írásunk jelenik meg a témában! Hamarosan Ön is véleményt mondhat! Az lesz csak igazán a tuti! :)

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.

A Tisza-tó 60 km-es körzetében lakik? Akkor jó eséllyel hajtott már keresztül Poroszlón. A településről kilépve impozáns komplexum nyújtózik az út mentén jobb kézre. Talán 20 éve is van már annak, hogy figyelem a kezdeti pár faházikó fejlődését, melyet egy család hosszú távú kitartása nevelt önálló oázissá. Akárhogyan is bámészkodtam, soha nem álltam meg. Mindig csak átutazó voltam. Siettem. De most nem. Ezúttal pont ide érkezem, a Fűzfa Pihenőparkba. Én és a séf, Stiller Tamás.

Azért itt Ön is lubickolna, nem?

Ez a videó segíthet! Nézze meg párjával együtt a poroszlói Fűzfa romantikáját. Aztán lépjenek le a család elől!

Egy zölddel befuttatott boltív alatt kell behajtanunk a birtokra. Nem volt túlzás az oázis kifejezés. Van itt minden, ami feledteti egy stresszes út fáradalmait. Önálló kis állatpark, galambokkal, kakasokkal, libákkal, hosszú lábú vízi madarakkal. Szépen kialakított, igényes lakhelyükön nevelgetik fiókáikat. Van is csipogás bőven. Hatalmas parkolóba torkollik a bevezető út, mely szélén megannyi fedett fapad sorakozik. És most jön a kedvencem: a padsor másik oldalán, külön bejáratú „Tiszája” is van a helynek. Lassú folyóként csordogál. Kis csónak ringatózik rajta csendesen. Ellenállhatatlan érzés kerít hatalmába, hogy ha nem figyelnek a pincérek, egyszerűn elkötöm, és meglógok vele! Senki nem állíthat meg!

Az Erős Pista alap, a bor feláras extra felszereltség.

Kicsit elhúztam az időt ezzel a leírással, de ugorjunk egy nagyot…szóval, gyékénybe ültetett kis bográcsban érkezik a pirosló halászlevünk. Ha erős zöldpaprikát, szárított csípős paprikát, szálkatányért szeretnének, akkor itt azt külön kell kérni. Csak bátran! Ehhez a fogáshoz ez jár! Az Erős Pista viszont az alapcsomag része!

Ez inkább egy halpaprikás színe.

Illatra nagyon csábító, de már rögtön ekkor megjelenik a hal íze mellett a paprika-paradicsomos, lecsós illat. Színre is inkább piros felé hajlik, mintsem a hőn áhított mélybordó árnyalatot mutatná. Kanalazzunk! A korábban említett finom illat, bizony csapdába csal, mert nagyon forrón tálalják a levet, így Tamás meg is égeti magát vele. Ez engem nyilván mulattat, de Önök azért legyenek itt óvatosak! Állagra egész jó, a halpasszírozás minőségével semmi gond. Viszont az ízlelés megerősíti a kezdeti benyomást, hogy ez inkább egy jó halpaprikás alap, mintsem halászlé. Szabályosan hallom ahogy nokedliért kiállt! Tamás séf lelkesen ecseteli, hogy ha besűrítené, és tejfölt adna hozzá, egész jó kis halpaprikást rittyentene belőle. És bizony nem is kell sokat kutakodnunk, hogy megtaláljuk a paradicsom és tv paprika darabokat. És ettől van egyértelműen édeskés utóíze.

Néhol szilánkokkal találkoztunk az egyébként finom halhúsban.

A halhúsok gusztusos, nagyobbacska darabokból állnak, példásan beirdalva! Ennek ellenére sajnos szilánkos maradt. (És itt most nem a szálkákra gondolunk.) Nekem viszont többször is zsírosabb halfalatok jutnak osztályrészemül, jobban tudnám dicsérni, ha ezeket a részeket a konyha eltávolítja.
Halbelsőséget ezen a helyen nem szolgálnak fel.

A kenyérteszt egész csini.

Összefoglalóan elmondható, hogy a Fűzfa Hotel és Pihenőpark halászleve a sok paradicsomtól az édeskés halpaprikás irányába mutat. Az 1350.- Ft-os árát önállóan nem, de a környezettel, és az udvarias kiszolgálással együtt már megszolgálja. Ezeket együtt tekintve viszont oké a dolog. A magam részéről legközelebb halpaprikást fogok kérni nokedlivel, mert a fentiekből kiindulva egész jó lesz. Ha Önök hamarabb érkeznek ide, még előttem kipróbálhatják, hogy igaz-e Tamás séffel felállított elméletünk. Akárhogyan is, a kis kék csónakomra nehogy szemet merjenek vetni! Azt én akarom elkötni!

Az ott az én csónakom!

Ez a videó segíthet! Nézze meg párjával együtt a poroszlói Fűzfa romantikáját. Aztán lépjenek le a család elől!

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.

Ki ne állt volna már meg a poroszlói Tisza hídnál, a legendás Fehér Amúrnál. Magasan a Tisza fölött meredező teraszával csak itt tapasztalható egyedi hangulatot biztosít az éhes vendégeknek. Azért építették ilyen magasra, mert a legenda szerint évtizedekkel ezelőtt az eredetit egy alkalommal elragadta magával a folyó, és meg sem állt vele Szegedig! Az ismerősi körömben már-már megszokásból is dícséri mindenki az itteni konyhát. De Tamás és én nem dőlünk be a legendáknak. Mi most a végére járunk, hogy mire elég a Fehér Amúr teljesítménye a halászlé mezőnyben.

Bár nem szép, de a visszatérők számára már ikonikus híd.

A tulajdonosok jó érzékkel panoráma ablakos, fabútorzatú terasszal  fogadják a betérőket. Persze minket,  szigorú kóstolókat, nem lehet holmi látvány tuninggal levenni a lábunkról. Halászlevet ide, rögtön kettőt, pontyból. Belsőséget is igen!

Páratlan hangulatú falatozást biztosítanak télen-nyáron a hatalmas panorámaablakok.

A szokásos kisbográcsban érkezik a halászlevünk. Illatra átlagos, színre egész erős, persze Tamás séf még itt is tett volna még bele a paprikából. Szemmel ez minden amit meg tudunk állapítani, kóstoljunk bele iziben! A sós és csípős egyensúly jól be van állítva. Az alaplé elég gazdag, de ami azt illeti nem a sűrű halpasszírozástól. A sietős rotyogtatás miatt a haldarabok szétestek, morzsalékossá váltak, és sok benne a halbőr is. Ez sajnos visszavesz az étkezési élményből, de itt jegyzem meg gyorsan, hogy az ízét egyáltalán nem rontja le! Azonban nagyságrendekkel javítana a megítélésén, ha ez az egyébként jó egyensúllyal bíró alaplé, szépen irdalt, egyben maradt haldarabokat tartalmazna.

Sajnos dirib-darabra estek szét,a szép nagy darab halhúsok. 

Szálkával elég gyakran találkozunk, nagyobb darabokkal is. Arra gondolunk, hogy az elégtelen elősózás nem puhította fel őket. Csontdarabok viszont nem voltak. A halhús valamennyire átvette az alaplé ízét. Aki követi a cikksorozatot az tudja, hogy sok helyen még ezt sem sikerült elérni, és tulajdonképpen ebben a relatív környezetben értékelődik fel a Fehér Amúr teljesítménye.

A Fehér Amúr halászleve teljes fegyverzetben.

A halbelsőség alaplé nélkül érkezik, ki is van száradva rendesen, és hamar ki is hűlt. Persze megoldás, ha rögtön az elején belekanalazzuk a tányérunkba, de akkor is kérdés, hogy hogyan tárolják amíg ki nem hozzák?  Az asztalpatikában nem találtunk nyers őrölt piros paprikát, se szárazat. Friss, emberes vastagságú, ropogós héjú kenyeret kapunk, amit mindenki jóízűen fog enni. Megjegyzem továbbra is keressük az igazi, sűrű falusi kenyeret.

Már kommentet sem kell írjak, követőink már gyakorlott szemmel néznek erre a kenyértesztre.

A Fehér Amúr évtizedes legendáját, és szájról szájra ajánlását valószínűleg a kiépítése által biztosított látvány és hangulat is támogatja. Ha csak a halászlé megítélésére szorítkozunk, akkor elmondhatjuk, hogy a csapatnak olyan rutinja van, hogy túl nagy hibát nem követnek el. Ha viszont jobban odafigyelnének erre a fogásra, tovább öregbíthetnék a hely hírnevét, és bónuszként engem is mosolyogni látnának. Ez egy közepes halászlé, 1490.- Ft-os árért. Rezeg a léc. Persze könnyen lehet, hogy a saját legendájának csapdájába esett. Ezzel együtt azt mondjuk ide érdemes betérni, és a halászlé után bőven tudnak még másodikat választani a gazdag étlapról. A teraszon a bejárattal átellenes oldalon, a jobb sarkban lévő asztalhoz üljenek. Ott a tuti a kilátás!

Összpontszám: 10,5
(Zoli: 5,5 - Tamás 5)

Van még pár képünk:

Ehhez az asztalhoz üljenek le!

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.

A Tisza-tónál négycsillagos luxust kínál vendégeinek a Hotel Balneum. Bár nem jártunk a konyhán, de nyilvánvalóan csilli-villi csúcs felszereléssel, magasan képzett személyzettel van felfegyverezve. A Hotel Balneumnak páratlan kerthelyisége van, melyhez tekintélyes vízfelületet ural a Holt Tiszából. Hold az égen, négy csillag a falon, a lenyugvó Nap festette aranyhíd a Tiszán. Mi baj történhet?

Tamás éppen valóra váltja, jópár vendéglős álmát! :)

Meglepő halászléteszt, botrányosan szép környezetben.

Ugye egyetért velem, hogy minden adott egy bajnok halászlé leírásához. Ilyen körítés után, Tamás séffel mi is kizárunk minden kétséget. Impozáns teraszon foglalunk helyet a friss levegőn, melyet a kerten keresztül érkező nyári szellő illatosít meg. Tőlünk valamivel távolabb egy baráti társaság jókedvű, nyár esti halk kvaterkája adja az aláfestést. Jókedvűen fogadjuk a ház harcsa halászlevét, de arcunkra hamar némi fintor kerül. Az történik ugyanis, hogy a kis bográcsunk tetején hártya van, mely a felkavarás után is makacsul újra és újraképződik. Láttunk már ilyet, még el is mennénk mellette, de a narancssárga alaplé színt már sokkal nehezebben bocsájtjuk meg. Na sebaj, az íze talán megmenti.

Kimagyarázhatatlan árnyalat...

Ízre pontosan hozza azt, amit a látványa nyújt. Ha ezt a fajta harmóniát értékelem, akkor csillagos ötös. De a körmondatból kiverekedve a lényeg az, hogy a színéhez hűen eléggé fakó az íze is. A halászlé állagát megvizsgálva pedig egyáltalán semmi extrakttartalmat nem találtunk, ami a passzírozásra utalt volna. Jóindulatúan írom, hogy: azért ennyire nem kell leszűrni ezt a halászlevet. Tamás séf egyszemélyes, rögtönítélő bírósága kimondja a verdiktet: Ez nem halászlé! Ez halleves.

Lát itt valaki bármi extrakttartalmat? Mi nem.

Főleg ezért gondoljuk, hogy ez afrikai harcsából van. A videóban a magyarázat.

A betétként szereplő harcsa pedig – élünk a gyanúperrel - nem szürke harcsából készült, hanem afrikaiból. Ez önmagában még nem főbenjáró bűn, mert ebből a fajtából is ettünk már finom halászlevet. De ez itt most nem sikerült. Szálkával, halcsonttal viszont nem találkozunk, így legalább biztonsággal fogyasztható a fogás. Halbelsőséget itt nem szolgálnak fel. Az asztalpatika csak kenyeret és erős zöldpaprikát tartalmaz. Utóbbiból tegyenek bele bátran. Nem tudnak ártani neki.

Balneum fishsoup starter kit.

Szóval találtunk egy helyet azoknak,  akik úgy szeretnének halas ételt enni, hogy igazából nem szeretik a hal ízét. Hogy ez most hiba, vagy inkább egy piaci rés kiaknázása, azt mindenki döntse el magában. A mi részünkről könnyebben dicsérhetnénk a Tisza Balneum Hotel fogását ha hallevesként értékelnénk. De sajnos sem az étlapra nem ez van írva, és a cikksorozat is a halászléről szól. Ezek után kétféle megoldás létezik: vagy az étlapot írják át, vagy a receptúrát. Az 1500.- Ft-os árért mi legközelebb egy másik fogást választunk az egyébként különlegességeket felsorakoztató étlapról. Annyit még hozzáteszek, hogy ottlétünkkor éppen vacsoraidő volt, és szebbnél szebb ételek sorakoztak a svédasztalon. Azt kívántam bárcsak svédasztal tesztet írnánk, mert ott biztosan dobogós lenne a hely.

A fókuszt inkább a háttérre tettem.

Kiegészítés: Ha a ház, újraalkotja a halászlevét, és értesít minket, akkor megígérjük, hogy meg fogjuk adni az esélyt, és kiegészítjük az írásunk. Addig viszont mindenkinek azt ajánljuk, hogy válasszon más fogást az étlapról, és annak kíséretében gyönyörködjön, az egyébként paradicsomi környezetben.

Meglepő halászléteszt, botrányosan szép környezetben.

Van még pár képünk:

Halbőrbe töltött halászlé?

Garantált esti program: "átkelés" a tiszai Aranyhídon.

A svédasztalon azért volt pár csoda! 

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.

A Tisza-tó körül futó bicikli út mentén található az abádszalóki aQuarium Étterem. Nagyon körmönfont volt, aki itt éttermet nyitott, mert ahogy néztük a térképen a távolságokat, biciklivel érkezve nagyjából ittenre fárad / éhezik meg az ember. Lássuk, hogy a 2015. évben nyitott, új építésű étterem, hogyan tudja felvenni a versenyt a százéves kis parasztházikók konyhájával.

Még az alátét is milyen jól nevelt.

Annyira új még a dolog, hogy az étterembe belépve először az új bútorok illata csap meg. Rögtön utána egy mindenlében kanál, neveletlen kiskutya ugat meg minket. Nem komoly a veszély, boka alatt érhet el csak minket, és maximum fél pontos sebzést tud adni. Ez meg sem kottyan az olyan 10-es szintű tűzvarázslóknak mint amilyen Tamás és én vagyunk. Cerberus a gazdája szólítására engedelmesen visszaoson a helyére, mi pedig helyet foglalunk a tágas, és napfényes ebédlőben. A rendkívül barátságos és közvetlen személyzet gyorsan gondjaiba is vesz minket. Ponty halászlé nincs, helyette harcsát kérünk.

A neveletlen kiskutyára vagy a halászlére kíváncsi jobban? Nézze meg videó összeállításunkat!

Nagyon új még minden, érződik az új bútor illat!

A már-már elcsépeltnek számító bográcskák helyett itt kézműves igényességű kerámiában tálalják a halászlevet. Az asztalpatikában erős zöldet, és száraz pirosat találunk, nyers őrölt nincs. A kenyér bolti, szálka tányér villa nincs. Na most, hogy körbevezettem önöket az asztalon, kóstoljunk bele.

Szép a színe!

Tamás séf rögtön megjegyzi, hogy „finom az illata, és a színe is megfelelő” – el sem hiszem, hogy ezt mondja-, „de azért lehetne haragosabb bordó” – jól van, már azt hittem valami elromlott séfünk szín reléjében. Gondolom ezen már senki nem lepődik meg. A sós íz nagyon jó arányú, de sajnos a pikantériának nyoma sincs. Úgyhogy teszünk is bele pár karikát a zöldből.

Gondosan falatnyira darabolták a harcsát, így vígan falatozhatunk.

A harcsa halhús falatnyi darabokra van vágva, és ezzel az okos húzással megoldották a szálka problémát, és gördülékennyé teszik a falatozást. Arról nem is beszélve, hogy az apró haldarabok sokkal jobban átveszik az alaplé ízét, és így egységes egészet alkot a fogás. Nem követik el azt a hibát sem, amivel sokszor találkozunk, mégpedig azt hogy, túlfőzik a halat. Itt eltalálták a főzési időt, pont kellemesen krémes állagú lett. Az alaplé sűrűsége és extrakttartalma közel ideális, és szépen egyben van az egész. Nem ülepszik le, nem kell folyton felkavargatni. Halbelsőséget sajnos nem tartanak, pedig igazán kíváncsi lennék, hogy ugyanezzel az igyekezettel készítve, milyen lenne ez az ínyenc falat. 

Az alaplé és az extrakttartalom szép egységet képez.

Az aQuarium Étterem egy új beruházás, így a 2016-os szezonban az induló vállalkozás odafigyelésének, és igyekezetének előnyeit élvezhetjük, ha itt állunk meg egy tál fogásra. Íme a bizonyíték, hogy nem csak 100 éves csárdákban lehet jót enni. Az aQuarium halászlevére nyugodt szívvel kiadhatjuk az 1590 Ft-os árát, mert megszolgálja. Ide még biztosan visszatérünk mi is, talán akkor már pontyból is lehet falatozni. Akárhogyan is, a mitugrász kiskutyával még összeakasztom a harcsabajszom.

A neveletlen kiskutyára vagy a halászlére kíváncsi jobban? Nézze meg videó összeállításunkat!

Képek még:

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.

Nem egyszerű megtalálni a Hello Hal Tiszai Halak Falatozóját Tiszaörvényen. Némi nyomozást kellett folytatnunk, pontosan hol is kell befordulni. A műút murvára vált, aztán földút porzik alattunk. Önök is könnyen elbizonytalanodnak majd, amikor először jönnek ide, de csak legyenek rendíthetetlen ólomkatonák, és nyomják azt a gázpedált. Haladjanak a töltés felé. Az utolsó pillanatban fog felbukkanni a Hello Hal Falatozó, jobb kézre. Mi már itt vagyunk, kocsiból ki, asztalhoz le.

Valljuk be, ránézésre sokat ígér! Lássuk, hogy mi hogyan teljesít a terítékről!
Foglaljon helyet velünk a Hello Halban!

Nem akárhol vagyunk. Ez a falatozó a halas szakmában jól ismert Horváth Szabolcshoz köthető. Kigondolt vállalkozás ez kérem, ahogy nézegettem az országban 4 helyen is van ilyen név alatt halas vendéglőjük. Szabolcs a halfogyasztás ügyének elkötelezett híve. Mi meg az őszinte véleményalkotásnak, úgyhogy bízhatnak bennünk, nem leszünk részrehajlóak.

Bemutatom a Hello Hal fröccsöt. Már önmagában ez is megéri a kitérőt! Egyszerű trükköt alkalmaznak, de oda lesznek érte! Főleg a lányok!

A hely marketingje példa értékű. A töltés burjánzó magasfüve a falatozó körül tisztes távolságban németesen egyenre van nyírva. A Hello Hal logó pedig lépten-nyomon visszaköszön. A messziről hívogató strandzászlón, a nyugágyakon, a puritán raklapos matracon, a szalvétán. Mindenhol. Az étlapon pedig saját márkás termékek vannak. Rögtön kiemelem a Hello Hal fröccsöt. Nem mondom meg mi van benne, de csakis ezt igyák, semmi mást! Így kell kérem brandet építeni. Lássuk, halászlevet főzni tudnak-e?

Mi van a mélyben?

Érkezésünkkor sok autó fogad minket, a hely is tele van, csak egy asztal van szabadon. Lecsapunk rá. A kiadó ablakon keresztül egy feltűnően csinos fiatal hölgy tőzsdei nyílt kikiáltással szól mindenkinek ha kész a rendelése. „Elkészült a pontyropogós mártással” – hangzik, „Kettőt veszek 1500-ért” – felelem majdnem. Szóval van egy hangulat. Elég a fecsegésből, lássuk azt a halászlevet.

A hely hangulatát a részletekbe menően megtervezett, ugyanakkor spontánnak ható elrendezés biztosítja. Ügyes munka!

Viszonylag sokat kell várnunk a pontyhalászlére, de ezt nem rójuk fel. Pont, hogy jó előjelként értékeljük, hogy a konyha alapos munkát akar végezni az ételünkkel, és nem rotyogtatja szét hirtelen a halszeleteinket. Végül menza feelinget idéző tálcán és mélytányérokban érkezik a fogás. Nincs ezzel semmi gond, itt beleillik a képbe. A tálcán minimál asztalpatikát kapunk: kenyér, erős zöldpaprika, és szárított piros paprika tálalva.
Gondolom már kívülről fújják: Nem elég haragos ez a szín!

A Hello Hal pontyhalászlevének illata igencsak csábító. Sokat ígér. Belekavarva viszont egyértelműen narancssárgás. Pedig tudják, mi a haragos bordó színt keressük. Az első benyomásunk a kóstolás alkalmával az, hogy nagyon finom, de sokkal halasabb ízt várnánk az illata után. Az extrakttartalom mennyiségre rendben van, persze láttunk már gazdagabbat is. A só egyensúly nagyon ügyesen lett beállítva, viszont pikánsságnak nyoma sincsen. És hiába próbáljuk az asztalpatika kelléktárából után ízesíteni. Sajnos erejét vesztett paprikákat kaptunk, lehet soha nem is volt nekik. Ezt azért jó lenne ellenőrizni a beszerzéskor.
A halhús előkészítése nagyon profi itt, minden szálkát kiűznek az irdalással és a sózással. Tanítani lehetne.

A halhús maga egyébként példásan be van irdalva és kellően besózva. Ennek köszönhetően egy szálka nem sok, annyival sem találkoztunk. Biztonságosan és kényelmesen kanalazható a halászlevünk. Gyerekeknek is ehetik, hála és köszönet a figyelmességért. A halhús Tamás séf véleménye szerint a határon van, azaz éppen, hogy nincs túlfőzve. Nekem mennyiségre kevésnek tűnt, a kóstolótársam szerint rendben van.
Láttunk már ennél több extrakttartalmat is, és ez bizony az ízén is érződik. Nem elég halas.

Az étkezés végére az a vélemény alakul ki  bennünk Tamás séffel közösen, hogy még az is lehet, hogy ennek a helynek nem a halászlé a specialitása. Nem is csodálkoznék ezen az étlap bőséges kínálatát látva. Ezzel együtt, az itt kapható halászlé mindenkinek ízleni fog, de az 1890.- Ft-os árban az a bizonyos marketing is benne van ám. Több paprikát, több pikánsságot, de leginkább sokkal jellegzetesebb halas ízt szeretnénk kérni az alaplébe. Az étlapon viszont annyi izgalmas saját receptúrás termék van, és olyan laza hangulata van a helynek, hogy még biztosan visszajövünk ide kóstolgatni. Vagy akár halas recepteket csereberélni! Vagy egyszerűen csak azért, hogy a csinos pultos hölgytől rendelhessünk. Tulajdonképpen, mindegy is, hogy mit! :)

Foglaljon helyet velünk a Hello Halban!

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.

Ezúttal meghívásra és nem inkognitóban érkezünk a Szalók Yacht Klubba. Még nem tartják a halászlevet az étlapon de a 2016-os szezonban fogják. Csütörtök 14 óra van, javában tombol a munkaidő, és ennek megfelelően ki is néztem magunknak a megfelelő munkaállomást. A víztükör közelében lévő fa alatti árnyékban, a makulátlan zöld pázsiton. Kicsit távolabb csendesen ringatózó jacht csodák várják, hogy levethessék téliesítő felszerelésüket. A távolban a szomszéd is a szezonra készül. Flexel. Az asztalnál ülve mi is éhesen várunk valamit, gondolom kitalálják maguktól is mi érkezik máris.

Csípőset?

Alacsony a vérnyomása? Bosszantsa fel magát a videónkon, hogy milyen jó dolgunk volt!

Mint említettem – a tesztsorozatban egyedülálló módon – ide meghívásra érkeztünk, a hely pontosan tudja, hogy kik vagyunk és milyen célból érkezünk. Ezzel együtt viszont az elvárásainkat is megemeljük. Mivel felkészülhettek, egy tökéletesen kivitelezett 9.9 pontos halászlevet várunk el. Lássuk azt kapjuk-e.

Még nem kóstoltam bele, de csak a panoráma megér +2 pontot!

Szép nagy leveses tálban érkezik a ponty halászlevünk, és az első benyomás a fogásról a nagyon ínycsiklandozó illat. Az orrunk kényeztetni, de mit ad a szemnek? A Yacht Klub halászleve a sajnos már megszokott krónikus paprikahiányban szenved, kissé világos. Az első kanálmerítésekre nagyon kellemes textúrája van az alaplének, de kóstolás nélkül is észrevehető az a masszív mennyiségű paradicsom, amit beleraktak. Ez ettől még halászlé, de a halhús alapvetően szerény ízét könnyen felülírja az intenzív paradicsom. Pláne, ha már szemre láthatóan is sok van benne. Na kóstoljunk bele.

Lehetne haragosabb az a szín, és már innen is látni a paradicsomot!

Zsírosságra rendben van, haloványan pikáns. Ha valaki erősebbre állítaná, akkor a Yacht Klub asztalpatikájában megtalálja az őrült nyers piros paprikát, vagy a zöldpaprikát. Ez utóbbi ez esetben teljesen erőtlen, magában is simán elrágcsálom, nem hiszem, hogy ezt bárki is ellenőrizte volna a konyhán. Állagra elég sűrű az alaplé, és bizony ez a sok-sok paradicsom meg is teszi a hatását. Egyértelműen édes utóízt adva a halászlének. Bár a nagy könyv szerint nem ilyennek kellene lennie, de ezzel együtt jól kanalazható. Ha mindenképpen ragaszkodnak a paradicsomos vonalhoz, akkor viszont több apróhallal kellene „halasabbá” tenni az alaplevet.

Egy bárddal egyszerűen elcsapták a bordacsontokat, mi meg szedegethetjük...

A falatozgatásunkat viszont újra meg újra megszakítani vagyunk kénytelenek, mert rengeteg csontot és gyufa nagyságú szálkát kell szedegetnünk a szánkból. Valószínűsítjük Tamás séffel, hogy a hal késsel egyszerűen fel lett csapkodva. Ilyen esetben még jobban hiányzik a villa a terítékről, meg egy külön tányér, amin „utófilézni” lehetne a falatokat. Egyébként maga a halhús egész jól átvette az alaplé ízét, és ez mindenképpen plusz pont.

Kenyérteszt: láttunk már több szárazanyag tartalmat is, de ez is elfogadható.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Yacht Klub első halászleve lecsós irányt mutat, az édes és pikáns ízek kombóját kedvelők fogják szeretni. Javasoljuk viszont a konyhának, hogy a törmelékességet küszöböljék ki, mert sokat ront az étkezési élményen. Inkább hagyják egyben a csontokat, úgy könnyebben meg lehet tőlük szabadulni. Már csak azért is megoldandó ez, mert maga a környezet csodaszép, hadd őrizzünk kellemes emléket arról a halászléről. Szóval mi kipróbáltuk a szakács első főzetét, felvérteztük őt hasznos tanáccsal, bízunk benne, hogy önök már a 2.0-ás verziót ehetik majd. Tudják mit? Mi is vissza fogunk térni a szezonban, és kíváncsian fogjuk figyelni a fejlődést. Megyünk, és újra tesztelünk. Megintcsak munkaidőben. Megintcsak a vízhez közeli fa alatt! Ahol a yacht csodák ringatóznak.

Alacsony a vérnyomása? Bosszantsa fel magát a videónkon, hogy milyen jó dolgunk volt!

Ha már elkészültek ezek a képek, csak megmutatjuk Önnek:

Ott a paradicsom...héj.

Elvágott bordacsont.

Még egy panoráma...

Így kapjuk a halászlevet a Yacht Klubban. A fröccs extra tartozék! :)
 

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.

A poroszlói fő úton autózunk, mikor Tamás séf már sokadjára emlegeti fel, hogy egyszer anno megállt a Kormorán étteremnél, és hogy onnan vitt haza halászlevet. Ezt már hallgatom tőle úgy 2-3 cikk ideje, ezért úgy döntöttem pontot teszünk az ügy végére. Mivel a közelben járunk, jobb index ki, vissza kettő, parkolok.

Úgy nézzenek erre a képre, hogy ez itt egy bajnok somlói galuska! Mondjuk ennyi habbal a fejünkön mi is jobban néznénk ki! :)

A videónk végén van egy kis somlóis balhé, de tessék a halászleves részt is szorgalmasan végignézni ám!

A Kormorán hatalmas és fedett kerthelyiséggel fogad minket. Ide aztán lehet busszal is bátran érkezni. Még látjuk a téliesítés nyomait, amiből arra következtetek, hogy egész évben teljes kapacitással működnek. Kicsit beljebb az épületben szintén hangulatos berendezés fogad minket kézi faragású bútorzattal. Szót kell még ejtenem a nem akármilyen borkínálatról, amivel egy egész falat meg tudtak tölteni. Érdemes végigböngészni mi mindent gyűjtöttek össze a tulajdonosok a borvidék kínálatából.
Halászlé tálalva!

Mi mindeközben a külső térben foglaltunk helyet, már ki is kértük a jussunkat. Érkeznek is szépen az asztalpatika részei: őrült nyers paprika, erős zöld paprika. Gondosan fel is hívják a figyelmünket, hogy vigyázzunk velük, mert erősek. Na jól van, lássuk akkor amiért jöttünk.

Ezt a zsírmennyiséget a felszínnek csak egy részéről "fölöztük" le. Ez sok!

Az első benyomásunk tagadhatatlanul az, hogy a Kormorán halászleve a zsírosabbak közé tartozik. Olyannyira, hogy a tetején lévő egybefüggő zsírréteg hamar bőrösödni kezd, amit a kanál finom merítésével bőségesen le tudunk gyűjteni. Ezt túlzásnak ítéljük, jobb lenne, ha mindezt a konyhán időről időre leszednék. Önöknek pedig azt javaslom, egyenek hozzá bőven kenyeret.

Hogy én milyen udvariatlan vagyok, még körbe sem vezettem Önöket. Odabent gyönyörű faragott berendezés kínál hellyel minket.

Na de térjünk vissza a levünkhöz. Az alaplét is sósabbra ízesítik, ami engem nem zavar, tesztelő társamat, Tamást viszont igen. A pikantériának viszont nyoma sincs. Mint a felszolgálóval történt utólagos beszélgetésből kiderült, azért nem csípős, mert a betérő vendégek a gyerekek miatt panaszkodtak, és végül úgy döntött az üzemeltető, hogy utólag mindenki olyanra tudja paprikázni amilyenre szeretné. Erre még a végén visszatérünk.

Kenyérteszt eredménye: elegendő szárazanyag tartalom.

Az alaplének egyébként megfelelő szárazanyag tartalma van, bár úgy gondoljuk lehetett volna halasabb ízű. Vagy több, vagy jobb minőségű halat kellene felhasználni. Kis baleset is történt, mert a kondéromból a hal farok része is előkerült. Bízom benne, hogy ez egy egyszeri hiba lehetett. Tamás halászlevének tartalmával például minden rendben volt.

Ennek a darabnak nem lett volna szabad belekerülnie a kondéromba. Ez a halpép része kellene legyen. Ejnye-bejnye!

A hal ezúttal törmelékekre esett szét. Valószínűleg nem szerettek volna minket sokat váratni, és magasabb fokozaton zubogtatták az alaplevet. Innen üzenjük: hajlandóak vagyunk 10 perccel többet várni, de szeretjük a szép nagy darab, egybe haldarabokat. Sokkal jobb lehetett volna még a hús, ha szépen beirdalják, és alaposan besózzák, hogy felpuhuljanak a szálkák. Ez itt most elmaradt. Van azért előnye is a kis méretű halkockáknak. Egész jól átvette az alaplé ízét, önmagában is ízletes, és szépen meg is puhult.

Sajnos az összes halhús dirib-darabra esett szét. Így is finom, de a szép nagy halhúsok látványa, igenis hozzáad a étkezés élvezetéhez.

A belsőséget alaplében hozzák ki – így kell, szép munka-, így nem száradt, és nem hűlt ki. Ennek ellenére a haltej nem volt elég puha, de az ikra rendben volt.

A Kormorán Vendéglőnek igazi „Do it yourself” halászleve van. Miután kihozzák, még nekünk is dolgozni kell vele, hogy igazán jó legyen. Zsírleszedés, és csípősség után-állítás. Ha ezzel a két lépéssel kezdünk, akkor viszont egy egészen jól kanalazható halászlevet kapunk. És ha még egy másik alapanyag beszállítóval is megpróbálkozna a konyha, vagy jobban odafigyel az előkészítésre, akkor az nagyságrendekkel megdobná a színvonalat.

Ez gusztább volt, de ez a csúnya Tamás beleevett, még a fotózás előtt.

A személyzettel történt utólagos beszélgetésből két dolgot szűrtünk le. Az egyik, hogy mindenki türelmetlenül azonnal szeretné a megrendelt fogást. Ha egy konyha ennek meg akar felelni, akkor bizony nem tudja szakszerűen elvégezni a dolgát. Ha pedig figyelmen kívül hagyja a vendég sokszor irreális kívánságát, akkor meg a hőn áhított lájkok helyett a reklamáció fog dőlni. A másik, hogy sok gyermekes szülő kifogásolta, hogy csípős a halászlé, és így a kicsik nem tudják megenni. Kedves Anyuka és Apuka. Sajnos az van, hogy a halászlé az egy pikáns műfaj. Viszont a gyerekeknek van halhusi rizzsel, vagy sült krumpli.

Őszintén mondom Önöknek, hogy az 1280.- Ft-ot egyáltalán nem sajnáljuk ezért a halászléért, de azt is kendőzetlenül megmondom, hogy kis odafigyeléssel klasszisokkal jobb fogást tudnának elénk tenni.
Viszont a somlóijuk olyan jó, hogy bárhol is eszek a környéken, a desszertet itt fogom elfogyasztani. Persze ne hagyják magukat befolyásolni, járjanak csak utána személyesen is a leírtaknak.

A videónk végén van egy kis somlóis balhé, de tessék a halászleves részt is szorgalmasan végignézni ám!

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.

A Hableány nem is tudja, hogy milyen sokat köszönhet Széchenyi Istvánnak. Ha anno a gróf nem szorgalmazza a Tisza megszabályozását, akkor a Hableány se épülhetett volna meg. Nem tudom, vették-e a lapot, de ezzel az erőltetett körülírással akartam érzékeltetni, hogy a mostani célállomásunk közvetlenül a Tisza melletti töltés másik oldalán van. Ne erőltessem? Jól van, na. Akkor úgy folytatom: 2 halászlé érkezik az asztalra…

Ez itt a halbelsőség. Erről kicsit később.

Kíváncsi a töltés melletti Hableány halászlevére? Tudja ugye, mi a dolga linkkel?

Minimál stílusú, fehér mélytányérokban érkezik elénk a lé, akár mondhatnám azt is, hogy menzásan tolják.  Elkerülhetetlenül feltűnik az alaplé homogenitása, amihez hasonlóval a mezőnyben nem találkoztunk. Itt valami egyedi eljárással dolgoznak a konyhán. Valószínűleg az átpasszírozás után, még botmixerrel is rámentek, akár több körben is. Ezzel elérték, hogy egy apró csontdarab nem sok, annyi sem volt az alaplében. A paprikás bordó színt folyton számonkérő Tamás séf is elégedetten kevergeti  a halászlevét velem szemben, „a színe egyébként elfogadható” mormogja maga elé.  Illatra nem sokat árul el magáról a mélytányéros, úgyhogy jöhet is a kóstolás.

Hajoljon csak közelebb! Már a képen is látható, a "poros" állag.

Az első benyomás, hogy a botmixer által a csontokból felszabadított halenyv alig észrevehetően megtapad a fogainkon, és kissé olyan ragadós érzést kelt. Nem zavaró ez, csak egyszerű tapasztalat. A másik, hogy a turmixos utómunka miatt poros hatású a lé. Még mielőtt negatív jellemzőként  könyvelnék el az előbbi két mondatot, gyorsan hozzáteszem, hogy azok kedvence lesz ez a hely, akik szeretik a hal ízét, de valamiért nem szeretik lében úszkáló darabokat.

Botmixerrel olyannyira eldolgozták az alaplevet, hogy az hátramaradt halpép nélkül szűrődik át a kenyérszeleten.

Gondoltuk unja már a bordó színt. Találtunk egy üdítő zöld képet! :)

A halászlé szépen irdalt, nagy darab halszeleteket rejt a felszín alatt. Sajnos nem vették át az alaplé ízét, amit a konyha kis odafigyeléssel könnyen ki tud javítani. Mi határozottan elvárjuk, hogy a halhús ne csak betét legyen, hanem szerves része a fogásnak. Ízében is egy azzal. Itt ez most nem sikerült.

Szépen irdalva, de sajnos nem vette át az alaplé ízét.

A Hableány szeretne az ínyencek kedvében járni, ezért halbelsőséget is kínálnak! Szépen alaplében érkezik, ahogy az illik, viszont a melegen tartás miatt az ikra kiszáradt, a haltej kissé kemény. Ezért mindkettőt percekre alá kell meríteni a halászlében. Ezzel a trükkel viszont bárki javítani tud az állagukon, ha véletlenül hasonló módon érkezne az asztalra ez a különlegesség.

A kissé száraz halbelsőség balra, menzás stílusban.

Az asztalpatika bolti kenyeret, zöld csípős paprikát tartalmaz. Az alapteríték részeként elérhető az őrölt piros paprika, de nyers darált pirospaprika nem volt. Ez utóbbit kérjük pótolni. Szálkatányért, és villát talán csak azért nem kaptunk, mert biztosak voltak a példásan irdalt filéjükben.

Mit szólnak egy kellemes levezető sétához a falatozás után, végig a Tisza mentén?

Az 1350 Ft-os árát csak akkor szavazzuk meg, ha megoldják, hogy halhús átvegye a finom alaplé ízét. Kérjük erre figyeljenek jobban, mert az eddig látott igyekezet, és az udvarias kiszolgálás megérdemli a koronát. A Hableány gondosan eldolgozott alaplevét a gyerekek is különösebb kockázat nélkül fogyaszthatják, utána pedig az egész család egy kellemes levezető sétát tehet végig a töltésen, a friss, tiszai levegőn. Nekem mindez eszem ágában sincs, én kifekszem folyóparti fák árnyékába a frissen nyírt fűre, és alszom egyet.

Kíváncsi a töltés melletti Hableány halászlevére? Tudja ugye, mi a dolga linkkel?

Közlemény:
A tesztsorozat meglepetésszerű látogatás során készült, és az írás az OTT és AKKOR tapasztalt halászlé értékelésekor keletkezett szubjektív VÉLEMÉNY. Nem zárjuk ki, hogy más alkalommal akár nekünk vagy másik kóstolónak ettől eltérő álláspontja lehet. Minden ténybeli tévedésünket szívesen korrigáljuk, és bár a szerző véleménye vitatható ugyan, de nem helyreigazítható.