Tényleg létezik egy olyan növény, hogy békatutaj, és tulajdonképpen most egy  úszó hínárról van szó, melynek pici fehér virága van, és gyökere nem rögzül a talajhoz. Talán épp ezért nem is alkot kiterjedt nagy mezőket mint például a sulyom, amiről korábban itt írtunk.

A békatutajjal ellentétben a tavirózsa, a tündérrózsa vagy a tündérfátyol rögzült hínárok, gyökerük a talajba kapaszkodnak, s ezeken a békák nem is tudnak kényelmesen közlekedni, azaz tutajozni. Merthogy a békatutaj a nevét tényleg arról kapta, hogy a béka a levélzetére felkapaszkodva pihenget, miközben sodródik az áramlással.

A lenti fotókat az Óhalászi bejáróban sikerült készíteni, itt 3, egymástól térben távolabb eső, egyenként legfeljebb 1-1 négyzetméternyi területen élő békatutaj csoportosulás figyelhető meg. A növények teljes pompájukban virágoztak. 

A békatutaj Európa-szerte megtalálható a Brit-szigetektől és Skandináviától kezdve egészen a Földközi-tenger térségéig és a Kaukázusig. Más kontinensekre is betelepítették ezt a növényfajt.

A békatutaj úszó levelű, évelő növény. Levelei 3-7 centiméter szélesek, kerekded vese alakúak, válluk mélyen szíves, nyelük 7-10 centiméter hosszú, rozettaszerűen helyezkednek el. Az 5-20 centiméter hosszú, indás, víz alatti szárakon új rozetták fejlődnek. A gyökérzet szabadon lebeg a vízben. Víz alatti levelek nem fejlődnek. A növény kétlaki. Virágai mintegy 2 centiméter átmérőjűek, 3 zöld csészelevélből és 3 fehér, tövén sárga sziromból állnak. A porzós virágok többnyire hármasával találhatók a két buroklevél hónaljában, a termős virágok magánosak, egy buroklevéllel.

A békatutaj álló- és lassan folyó, többnyire mészben szegény vizekben, például holtágakban, mocsarakban nő, így épp ideális számára a Tisza-tó.