Ez egy rendkívül érdekes hónap. Beindul a főszezon, kisebb - nagyobb csónakokkal, hajókkal járják a vizet a Tisza-tavat felfedezők. Hosszúak a nappalok, rövidek az éjszakák, meleg a víz, erős a napsütés. A horgász ember azonban kitartóan próbálja megfogni a legnagyobbra növő csúcsragadozót, a harcsát. De mit csinálnak ezek a halak, hogyan viselkednek, mivel táplálkoznak júliusban? Sok tíz év tapasztalata alapján állítom, hogy a harcsák fő tápláléka háromféle lehet: kistestű keszeg vagy küsz,

Partszéli küszök a merítőben

folyami rák, kagylóbél (ez utóbbi többnyire elpusztult kagyló bele). Nagyon ritka, hogy vegyes a gyomortartalom, vagy ez, vagy az van egy-egy harcsa gyomrában. Miért fontos ez? Tartózkodási helyére, táplálkozási szokására lehet következtetni. A rákokkal teli harcsa szinte bizonyosan a mederfenéken keresi betevőjét, a kagylóbéllel teli hal azokon a szakaszokon jellemző, ahol sok a kagyló, míg a kishallal táplálkozó harcsák vízközt, víztetőn, vagy partszélen szedegetik áldozataikat. A keszegfélék ívási időszaka csak ritkán nyúlik bele a júliusba, de még mindig eredményes lehet.

Küszíváson fogott júliusi harcsa

A mederben horgászók wobblerrel, gumihallal foghatnak kitartó nappali horgászat mellett szép bajszosokat. Esős időben bezavarosodik a folyó, a vízfolyás meggyorsul és a legtöbb hal a partszéli csendesebb részeket keresi fel, itt találhatók meg a harcsák is. Éjszaka felszíni wobblerekkel csaphatjuk be őket. Fenekezve is érdemes próbálkozni puhatestűekkel, nadállyal, piócával, kagylóbéllel. Ez utóbbi módszer a reggeli és kora esti órákban adhat halat, míg a mederben a legnagyobb hőségben érdemes próbálkozni.

Nagyon ritka jelenség, mutáció egy harcsa bajszán