A jég elolvadása után a legtöbb hazai természetes vizünkön, így a Tisza-tavon is horgászati tilalom védi a halakat, ez alól kivétel a keszegnépség. Így amennyiben keszeget szeretnénk sütni, két választásunk lehet.

Elküldjük családunk néma bolondját, a horgászt, hogy fogjon valamit, legalább keszeget, vagy elbattyogunk egy halkereskedőhöz és veszünk tőle azt, ami éppen van. A keszegről tudni kell, hogy nagyon érzékeny hal, ezért nem könnyű élve tartani, tehát feltételezhetően kereskedőnél csak fagyasztott formában jutunk hozzá. Én az előbbi variáció mellett döntöttem és belógattam a kukacomat! A Füredi Holt-Tisza szabadstrandját ilyenkor a horgászok árasztják el, a sekély, gyorsan felmelegedő vízrészeket előszeretettel keresik fel a halak. 

Fogtam néhány keszeget és a legnagyobb gondossággal, előre kitervelt szándékkal megpucolgattam őket.

A fejére nincsen szükség, pikkelyezés és belezés után alaposan átmostam a nem túl nagy, darabonként átlagban 15 dekás halacskákat. Sűrűn beirdaltam és besóztam. Az irdalás egy, két milliméterenként történjen, a sózás pedig gazdagon.

Mit jelent a gazdagon? Gyakorlott háziasszonyok képzeljék el, hogy csirkemell filét sóznak be éppen, tegyék ezt duplán a keszeggel! Szeretem állni hagyni a sóban a halat, most erre két teljes napja volt, de azért ennyit nem feltétlenül kell várni. Paprikás liszt és forró olaj szükséges a sütéshez. Általában túlsütöm a halat. Noha nagyon egyszerűnek tűnik elkészíteni a keszeget, számtalan hibalehetőség adódhat, ezeket pontokba gyűjtögettem és feltöltöttem a www.hellohal.com édesvízi halakkal foglalkozó gasztronómiai blogra, itt megtekinthetik. Az ébredező márciust pedig a horgászok használják ki arra, hogy berozsdásodott horgászizületeiket tornáztatják egy egy szép keszeg megfogásával.